Marinette
Izgatottan álltam az iskola lépcsője alatt. Alya már korábban elment Ninoval, hogy én nyugodtan tudjak beszélni Adriennel. A nyugodtan az enyhe túlzás volt... Idegesen topogtam, miközben igyekeztem összeszedni a gondolataimat. Minden igyekezetem kudarcba fulladt mikor megláttam Adrient. Már alapból a tény, hogy lehorgasztott fejjel jött ki az épületből lehetett volna előjel, de idegességemben nem foglalkoztam vele.
-Szia...A...Adrien-köszöntem rá zavartan.
-Szia Marinette. Holnap találkozunk-mondta.
Magára erőltetett egy barátságos mosolyt, de ez nem volt őszinte.
-Be...beszélni szeretnék...veled-mondtam összeakadó nyelvvel.
A fiú az órájára nézett, majd bólintott.
-Mond, de gyorsan.
-Öhm...azaz...igazság, hogy... Én szóval... Nagyon tetszel!-böktem ki végül ful vörös fejel.
Adrien hallgatott, mire végre rá néztem. Arca meglepődött, de ugyan akkor szomorú is. A szemeiben láttam, hogy vívódik magában, hogy mit mondjon nekem.
-A...Adrien?
-Sajnálom Marinette. Nem akarlak megbántani, így remélem egy hozzád illő fiút fogsz találni magadnak. Sajnos én csak baráti szinten tudom viszonozni a szeretetted...
-Semmi baj... Nem is vártam igazából, hogy viszonozod, majd... Bocsi, hogy feltartottalak.
Gyors elfordultam, majd mielőtt elbőgtem volna magam elszaladtam. Az utcánkig tartottam magam. A pékség előtt azonban már nem bírtam tartani. Hogy is hihettem, hogy más akar lenni mint barát. Ő Katicaként volt belém szerelmes. Hogy is gondolhattam, hogy hétköznapi lányként is tetszek neki?
Sírva rohantam fel a szobámba, közben nem foglalkoztam a vevőkkel és a szüleimmel. Felrohantam a szobámba és bezártam a csapó ajtót. A párnámba fúrtam a fejem, közben csak zokogtam.
-Marinette-hallottam Tikki hangját.
-Ennyi Tikki én ezt nem bírom tovább. Annyian szeretik Katicát, de senki nem látja, hogy én vagyok a maszk mögött. Miért nem tudok, ugyan olyan leni mint Katicaként. Már néha én se tudom ki vagyok valójában.
-Marinette, te vagy Katica és Katica Marinette. Csak időkérdése, hogy erre Adrien is rá jöjjön...
-Az a baj Tikki, hogy nem tudom eltudná e fogadni a valóságot...
Beszélgetésünket a telefonom csörgése szakította félbe. Alya volt az. Még mindig szipogva vettem fel.
-Na mesélj csajszi...
-Hagyjuk... Nem fontos mi volt...
-Jaj csak azt ne mond, hogy vissza utasított!
-Rendes volt. Azt mondta barátok maradhatunk, de ő Katicát szereti...
-Ez most komoly? Bár Katica legnagyobb rajongója vagyok, még is ez felbosszant...
-Nem Katica tehet arról, hogy Adrien őt szereti... Bocsi Alya most le kell tennem...
-Várj Azért hívtalak, hogy kapcsold be a tévét. Ezt látnod kell!
Engedelmeskedtem. A hírekben éppen arról volt szó, hogy egy drámához keresnek középiskolás diákokat. A főszereplő persze már megvolt Adrien személyében. A fiún látszott, hogy semmihez nincs jobban kedve mint egy filmforgatásra, de az apjának való megfelelés erre kényszerítette.
-A női főszereplőre főleg hiper aktív, szele-burdi lányt keresnek, aki lehetőség szerint sötét hajú. Tudod mit jelent ez?
-Nem igazán...
-Te butus nagyon nagy eséllyel indulnál. A jövő héten jönnek a sulinkba megnézni, hogy ki lehetne a tökéletes karakter. Csak hoznod kell magad, hogy bekerülj. Ha sikerrel jársz te lehetsz Adrien párja a filmben. Kitudja ha megismer igazából téged akkor talán megváltozik a véleménye rólad. Na hagylak gondolkodni. Megyek, mert Nino már vár rám a kávézóban. Aztán nagy mosoly! Nehogy egy akuma elkapjon, mert akkor Katicának kell megmentenie.
-Szeretnéd mi?-nevettem el magam kényszeredetten.
-Nem. Na szia csajszi vigyáz magadra, és gondolkozz a filmen.
Alya letette a telefont, én meg a hátamra fordultam. Nem akartam filmbe szerepelni ahhoz, hogy Adrien megismerjen egy olyan énem ami amúgy nem vagyok. A színészet színjáték, az meg nem az én stílusom. Miket beszélek, hiszen Katicaként is csak megjátszottam magam egy bizonyos fokig. Elkellett játszanom magam, hogy egy határozott harcos vagyok, holott csak egy szimpla lány aki véletlen kapta meg Katica talizmánjait.
A tudósítást félbeszakította egy örült hangos nevetése. A kamerás automatikusan az illető felé fordult, aki elég fura kinézetű volt, de pont ennek köszönhetően tudtam, hogy egy akuma szállta meg.
-Elég a sírásból, Tikki Pöttyöket fel!
Felcsaptam az erkély ajtómat, majd kiszaladtam rá. Már Katicaként szálltam a levegőbe. Mivel a közvetítés a stúdióból ment így oda mentem. Azonban ott elég komikus esett fogadott. Az akumalizált férfi éppen Fekete Macskát kergette egy vödör vízzel. Jobban megnézve a férfi egy bohóchoz hasonlított.
-Állj meg cicus! Kelessz Fekete Bohóc bácsinak-mondta a férfi.
-Hagyjon már békén!-kiáltotta a fiú.
Ösztönösen lendítettem a yoyom, majd a vizet a tulajdonosa fejére rántottam.
-Na ez vicces volt! Szép volt Hölgyem-mondta Macska, mire a szemem forgattam csak.
-Nyughass Kiscicám! Továbbra se fogok veled randizni!
-Pedig már reménykedtem benne, hogy meggondolod magad. Az akuma amúgy a kalapjában van. Állítólag egy vígjáték készítő akik most nyugdíjaztak le, csak mert nem jó a története.
-Jellemző. Tereld el a figyelmét én meg ellopom a kalapját.
Macska a férfi figyelmét magára vonta, aki megint lelkes kergetőzésbe kezdett vele. Könnyűszerrel megszereztem a kalapot, majd egy talizmánnal (ami történetesen egy olló volt) ketté vágtam. Amint megtisztítottam a pillangót, a férfi rögtön vissza változott egy idősödő emberré.
-Szép munka volt!-ököl-pacsiztunk Macskával.
-Bogaram ugye jelentkezel a film forgatásra?
-Szuper hős vagyok nem film sztár. Mellesleg elég nekem ez a meló. Na pá cicám!-mondtam, majd amilyen gyorsan tudtam haza mentem.
-Most már érdemes lenne megpróbálnod. Már Macska is nyaggat vele-mondta Tikki amint vissza változtam.
-Felejtsd el Tikki. Nem akarok filmbe szerepelni csak mert ügyetlen vagyok.
